A Pixar új filmje, a Luca, kellemes, ám feledhető élményt nyújt. Egy igazi mestermű helyett inkább egy ujjgyakorlattal kedveskedett a stúdió, ami főleg azért nézhető el, mert a vásznon eluralkodó nyári hangulat és a tengeri szellő szinte tapinthatóvá válik. A történet Lucát, a sekély vizek szörnyét követi, aki végül Alberto segítségével ki merészlik merészkedni a felszínre, ahol átváltoznak embereké, és egy olasz tengerparti városban rejtőznek el a nagy verseny elől. Enrico Casarosa rendező remekül oldotta meg az 50–60-as évek eszmeiségének, a Mijazaki-filmek természetközeliségének és az olasz folklór elemeinek ötvözését. A film sós, könnyed hangulata szívhez szól, és a gyerekek könnyen azonosulhatnak Lucával, aki a cselekmény során megtalálja önmagát és a helyét a világban. Ugyanakkor a könnyedség gyakran felületességgel jár. Míg más Pixar-filmek aprólékos kidolgozottságot mutatnak, a Luca inkább csak vázlatosan ábrázolja a szörnyek otthonát, és a karakterek sem kapnak mélyebb árnyékolást. A Fel korai jelenetei például sokkal többet mondanak a gyermekkorról és az odaadásról, mint ez a film; az itt felbukkant kihívások és konfliktusok inkább kötelező elemeknek tűnnek, nem pedig drámai csúcspontoknak. Bár a tenger és a szereplők is sekélyek, a történet végére mégis sikerül valamit üzennie, különösen a jelenkori világot érintő gondolatokkal. Nem fog a várakozásoknak megfelelően mélyenszántó lenni, vagy olyan izgalmakat kínálni, mint a stúdió átlaga, de helytáll egy kisebb korosztály számára. A film a magyar mozikban 2021. június 17. óta tekinthető meg, és az IGN Hungary kritikáit érdemes böngészni a teljes értékeléshez.
Questions about IGN Hungary
What is IGN Hungary?
IGN Hungary is a entertainment listed on Trustburn. IGN Hungary is the Hungarian-language regional edition of the international IGN media brand, operated exclusively by MLK Consulting Kft.
What is the official website of IGN Hungary?
The official website of IGN Hungary is hu.ign.com.
How is IGN Hungary rated on Trustburn?
On Trustburn, IGN Hungary has a rating of 3.7 out of 5 based on 11 reviews.
Post your question publicly — other visitors, and whoever manages this page, can answer. It will be visible on this page.
Want to hear about this company again? Follow it and we’ll email you when a new review appears.
Based on reviews, listing data and the company's website. Verify anything important with the company directly.
Mélanie Laurent főhősnője a kriokamrából felébredve még a saját nevét sem tudja, nemhogy azt, hol is van éppen. Egy nyugodt hang (Mathieu Amalric) figyelmezteti, hogy az oxigén hamarosan elfogy. Kb. száz perce van kimenekülni a mesterséges intelligencia által irányított börtönből, de először meg kell derítenie, ki is ő valójában. Alexandre Aja a horrorrajongók már a Magasfeszültség óta kedvelik, és azóta is bizonyítja szakmai jártasságát – legyen szó a Sziklák szeme remake-jéről vagy a Prédáról: érti a műfaj nyers, lényegre törő esztétikáját. Házasságát a kapuval is jellemzi: hajlamos néha túlozni. Ez az Oxigénben is tetten érhető; némi realitáspolitikai engedményeket kell tennünk a történések és a feszültség megértéséhez. Azt azonban nem lehet szóvá tenni, hogy Aja nem restelli bevetni a szorongás keltésének minden eszközét. Hiányzik ugyan a visszaszámláló óra, ami még inkább éreztette volna az idő telését, de helyette MILO, az érzelmes, mégis rokonszenves AI szavai adják a ritmust. Mathieu Amalric hangját hallgatva úgy érezzük, mintha a 2001: Űrodüsszeia HAL-ja beszélnénk, és egyszerre kápráztatjuk el lelkünk és idegeinket. A hangzásért azonban elsősorban Mélanie Laurent-nek (a Becstelen Brigantyk Shosannája) kell adnunk igazságot: érzelmi palettája segítségével száz perc alatt a kezünkbe kapjuk a sorsunk, és közösen izgulunk a bizonytalanságban. A film elején minimálisak a támpontok – és ez így jó. Tudjuk csak, hogy a jövőben vagyunk, a kriokamra egyetlen célja az életben tartás, de az okokra hosszú ideig várni kell. Glóriát érdemel a minimalizmus. A thriller akkor működik, ha a cselekmény lebilincsel, még ha Aja néha bevethetne néhány drágább vagy feleslegesnek ható frászt is. A helyzet, Laurent játéka és a bonyodalom önmagában is elég lett volna a hatás eléréséhez, de Aja hű marad önmagához, és ezt a nézők simán elnézik. Az Oxigén (Oxygéne) 2021. május 12-től érhető el a Netflixen. Részletes kritikákat találsz az IGN Hungary oldalán. Оценка: 7.5/10
A IGN Hungary filmkritikája szerint Nicole Kidman tökéletesen hozza Erin Bell detektív alakját, aki 17 éves sebét győzi le, miközben a múltját fúrja fel a banda volt vezetője, Silas elleni bosszúvággyal. Karyn Kusama rendezőnő extrém közeli felvételein keresztül valóban megérinti a karakter belső feszültségét, bár a film tempója és a kiszámítható flashbackek miatt néha lassú lehet. A cselekmény egyszerű ívén végighaladva, a végére mégis hiteles érzelmi katarzisban osztozhatunk Bell sorsával, ami miatt a film akár a műfaj klasszikusai közé is besorolható.
A IGN Hungary szerzői szerint a „Rossz anyák 2.” egy érdekes átalakuláson ment keresztül a forgatás alatt. Míg eredetileg Judd Apatow rendezte volna, és Leslie Mann játszotta volna a főszerepet, végül Scott Moore és Jon Lucas átvette az irányítást, akik korábban a „Másnaposok” forgatókönyvéért voltak felelősek. A film világát ez meg is formálta: Mila Kunis szárazabb, de viccesebb Mann váltotta, Kristen Bell helyére pedig Kristen Wiig került, míg Melissa McCarthy is feltűnt. A történet a folytatás jegyében újabb generációt hozott: Mila Kunis anyját domináns úrinőként, Kristen Bellét túlságosan ragaszkodóként, míg Kathryn Hahn anyját a legendás Susan Sarandon formálta meg, aki szélhámoskodom, sárga ruhában és rock’n’roll hangulattal lépett fel. A cselekmény a szokásos családi ünnepi káoszból és a generációk közötti konfliktusból áll, majd a kibékülésből. Bár a film nem volt olyan vad, mint az első rész, és a női vígjátékok iránti kereslet miatt is sikeres volt, a végén ugyanazt az üzenetet hordozta: a család a legfontosabb. A végeredmény egy szubjektív szempontból mégis szimpatikusabb, őszintébb pillanat, mint az eredeti, bár a képlet változatlan maradt, és a chippendale táncos szerepe ismét vicces hiba volt.
A LocoRoco remasterelt verziója a PS4-en hű maradt az eredeti PSP-s sikerhez: a letisztult, csillogás nélküzi dizájn helyett a játékeszmény áll a középpontban. Ez a kreatív őrület tökéletes választás mind a fiatalabb játékosok számára, akiknek a platformerekből hiányzik a figyelem, mind pedig azoknak a felnőtteknek, akik kedvelik az egyedi mechanikákat. A történet egyszerű: a LocoRocók békés világát aszteroidák és ellenséges mojomók sújtják, így védekezésre kényszerülnek. A vezérlés pofonegyszerű: a dőléssel irányítjuk a gombócokat, gyümölcsök fogyasztásával növeljük méretüket, és ha már túl nagyok vagyunk a szűk járatokhoz, egyetlen gombnyomással széttörhetjük őket kisebb egységekre. A kihívás abban rejlik, hogy megtaláljuk a titkos útvonalakat vagy elpusztítsuk a falakat, miközben ügyelünk arra, hogy ne akadjunk ki a tüskékben vagy a mojomokok éhvágya előtt. A pályák rövidek, így ideálisak egy-egy gyors játszmához, de a gyűjthető tárgyak és a Loco Ház dekorációi miatt késztetnek az ismételt végigjátszásra. A Loco Ház és a hajó melletti minijátékok kissé elavultnak tűnhetnek, de a játékmenet maga lenyűgöző. Bár a grafikát egyszerűen frissítették a magasabb felbontásra, a hangulat megmaradt: ez egy boldog, színes és fülbemászó zenéjű élmény, ami mintha egy káoszba került óvodai délutánt idézne.
A Disney-délutakonak mára már csak egy elmosódott, nosztalgikus ködje maradt a memóriámban, de a The Disney Afternoon Collection pontosan ezt a hangulatot idézi fel HD-ben. Bár a Nintendo-korszak kevésbé volt jelen Magyarországon, így a gyűjtemény nem feltétlenül kelti fel mindenki életérzését, retrorajongóknak ez a gyűjtemény igazi kincs. Az alábbi klasszikus címeket kapjuk kézhez: DuckTales (és annak második része), Darkwing Duck, TaleSpin, valamint a Chip ‘n Dale: Rescue Rangers első és második része. Tartalmilag hűek az eredetihez – nem bántották meg őket, sőt, a 2013-as DuckTales remasterhez hasonló „megjavítási” őrület sem jellemzi őket. Viszont modern kényelmi funkciókkal gazdagították a csomagot: személyre szabható vezérlés, a teljes zenehallgatás lehetőségén kívül például Boss Fight mód, Time Attack kihívások online ranglistával, és egy nagyon hasznos Rewind funkció, amivel visszatekerhetjük a játékot, mintha egy VHS-kazettán járnánk. Személyes véleményem szerint a DuckTales és a Chip ‘n Dale Rescue Rangers a csúcskategória a gyűjteményben kreativitásuk és hangulatuk miatt. A Darkwing Duck néha kicsit túl nehézkes, míg a TaleSpin és a DuckTales 2 már gyengébbnek bizonyulnak; utóbbi rövidebb, nehezebb irányíthatóságú, a TaleSpin pedig egy egyszerű, időnkben lassuló lövöldözős játék, amelynek története is inkább vicces, mintsem mély. A gyűjtemény nemcsak a nosztalgia, hanem a beépített modern extrák miatt is értékes. Értékelés: 7.5/10
A King’s Quest újabb fejezete, amelynek főszereplője a már-már trónra lépett Graham, a szokottnál is szürrealistabb kalandot kínál. Az IGN Hungary cikkei is rámutatnak arra, hogy ez az epizód sok szempontból eltér a korábbiaktól: bár a játékmenet alapjai megmaradtak, a cselekmény egy börtönbe helyeződik át, ahol a szabadság látszólagos joga mellett mégis szigorú ellenőrzés alatt állunk. A játék legfőbb újdonsága a logisztikai menedzsment: a fegyverek és egyéb tárgyaitok elkobozása este, valamint a racionális ételosztás teszi lehetővé a továbbjutást. A feladatok – mint egy bizonyos színű egyenruha kiválasztása vagy a patkány etetése – kezdetben kissé monotonnak tűnhetnek, de a többi fogoly segítése és a környezettel való interakció gazdagítja az élményt. Bár a főcselekményben nem történnek drámai fordulatok, és a korábbi döntéseink hatása elhanyagolható, a dinamikusabb sztoriszálás és az új mechanikák miatt a játék mégis fenntartható érdeklődést kelt. A könnyed kalandjáték jelleg, az elakadásmentesség és a rövid letisztultság (kb. két óra) pozitívum, még ha a mélység hiányzik is. A King’s Quest második része PC-n és a nagyobb konzolokon is elérhető, és bár nem ér el magas pontszámot a mélysége miatt, a rajongók és az egyedi hangulat kedvelői számára még mindig érdemes kipróbálni. 6.0 / 10
A Helios űrbázis légkörében játszódó epizódban Rhys és Fiona találkozással induló üzleti tranzakciójuk végül menekülésbe torkollik, ahova furcsa társaság is beszáll. A szerelem íze, a barátság, a Claptrapnál is vicces robotok, a rengeteg fegyver és a klasszikus átverések mindenki kedvére szolgálnak. A történet azonban új fordulatot vesz: Handsome Jack, a szívtelen hologram, átveszi az irányítást, és az évadzáró feszült hangulattal indul. Szerencsére a karakterek nem hagyják cserben a humort – a szájkarate és a szarkasztikus megjegyzések garantálták a szórakozást. Spoiler nélkül árulom el: Rhys megmenekül, és bár Handsome a rendszerben rejtőzik, a csapatnak valahogyan el kell intéznie az öreget. Gortys, az excentrikus robot, kulcsfontosságú lesz egy hatalmas kincs megszerzésében, ami persze rengeteg kalandot és harcot von maga után. A csapat összehozása és a bázisrablás jól kidolgozott, ha néha meglepi a nézőt az időugrás és a kevésbé részletesen bemutatott események. A technikai oldalról Telltale-stílusú, platformfüggő hibákra számíthatunk, de a történet annyi jóval tér vissza, hogy ezeket könnyen elnézzük. A játék PC-n, PlayStation 3-on és 4-en, Xbox 360-on és One-on, valamint iOS és Android eszközökön is elérhető.
A Dungeon Keeper 1997 óta kultikus státuszt élvez, és jogosan, hiszen a hagyományos lovagok helyett egy igazi, gonosz hadurat személyesíthettünk meg benne. A Bullfrog klasszikusában a stratégiai elemek mellett a lények egyszerű megkínozása is játékmeneti részévé vált, ami nagy sikerre vitt a játékot. Bár a harmadik rész sorsa a cég megszűnésével érthető módon megbicsaklott, azóta nemigen láttunk igazi minőséget ebből a vonalból. A War for the Overworld esetében viszont hiába ígérkezik a már bevált formula, és bár az alcím szerint a nem létező Dungeon Keeper 3-as folytatás lenne, valójában inkább egy korán piacra dobott, hibáktól hemzsegő másolatnak tűnik. A kampány mellett az egyéb módok (mint a többjátékos) még prototípus állapotban vannak, és a fejlesztőknek még sokat kell dolgozniuk a napi frissítésekkel, hogy elfogadható szintre hozzanak mindent. Összességében: hiányzik belőle az eredetiség, inkább egy félig kész másolatnak érződik. 5.0/10
A horror műfaj rajongóinak különleges elmeállapotra van szükségük, mivel nemcsak a véráztató képeket, hanem a fulladásig menő feszültséget is el kell tudniuk viselni. A lengyel fejlesztők által készült „Kínszenvedés” (Tormentum) pontosan ebbe a sötét vizekbe merül, ahol a civilizált világ már csak emlék, és különös lények uralják a területet. A játék egy amnéziás főhőssel indul, aki egy börtönben tér magához, és a saját múltjának felderítésére kell, hogy vállalkozzon – egy klasszikus, bár nem teljesen eredeti kiindulópont, amely itt mégis működik. A megoldandó rejtvények egyszerűek és logikusak, így a játékosok könnyen, segédletek nélkül végig tudják őket vinni. A vezérlés is áttekinthető: a csontváz-kézmutató és a szélén jelzett irányok segítik a haladást. A történet során döntéseket is hozhatunk, amelyek befolyásolják a véget, ami egyébként elég lineáris kalandjátékban nagy szó. Bár a morális világkép kissé fekete-fehér, a hangulat és a vizuális világ miatt a játék egyedi élményt nyújt. Nem mindenki számára ideális, mivel elég elvont és sötét, de a kis csapat munkája látható. Az átlagosnál valamivel alacsonyabb szintet képvisel, és körülbelül négy óra alatt végigjátszható. A körülményeket és a rövid hosszúságot figyelembe véve az ár-érték arány elfogadható. Az én értékelésem: 7.0/10
A ’90-es években a kalandjátékok voltak a műfaj királyai, a Sierra vagy a LucasArts remekművei pedig millióknak nyújtottak felejthetetlen élményt. Bár egy hosszú stagnáló időszak után csak az indiek és a nosztalgiára vadászó nagy stúdiók hozták vissza a műfaj fénykorát, a King Art Studios a The Book of Unwritten Tales új részével bizonyította, hogy a klasszikus point-and-click stílus még mindig életképes. A játékban újra Népet, a szőrös kalandort, Wilbur gnómot és Ivora hercegnőt irányíthatjuk Aventasia birodalmában, ahol egy rejtélyes erő fenyegeti a békét. A vezetés egyszerű, a kurzor segít a navigációban, a szóközzel pedig gyorsan előhívhatjuk a kontextusfüggő cselekvéseket. A rejtvények néha két szereplő együttműködését igénylik, ami változatosságot ad, bár egyes feladatok első ránézésre abszolútnak tűnhetnek. A játék tele van poénokkal és fantasy klisékkal, bár a gyakori utalások egyesek számára már kissé túlzásba mennek. A történetmesélés és a humor erősség, de a fagyások (amikre a fejlesztők éppen dolgoznak) egy kis hibridélményt nyújtanak. Angol vagy német nyelvtudás előny, a poénok mélyebb megértéséhez. Összességében egy remek kalandjáték, amely a régmúlt varázsát hozza el a modern játékosoknak. 8.0 / 10
Questions & Answers
No questions yet — be the first to ask.
Sign in to post
Your text is saved — you'll come right back to post.
Don't have an account? Create one
News & Press
No news yet. This is where the business shares its own updates and press.
Photos
No photos yet. Photos shared by reviewers will show up here.
About IGN Hungary
IGN Hungary is the Hungarian-language regional edition of the international IGN media brand, operated exclusively by MLK Consulting Kft. The site publishes news, reviews, and criticism covering films, television series, video games, board games, science, and technology. It also features editorial tools such as release calendars for movies and games, quizzes, video content, and community features, alongside social media channels and standard legal notices.
- Website
- hu.ign.com
- [email protected]
- Categories
- Entertainment, Media production, Online media
